Írta: David Gula
Négy dunamocsi fiatal lehetőséget kapott, hogy a helyszínen, a győri ETO Parkban tekintse meg a magyar labdarúgó-válogatott finnek elleni felkészülési mérkőzését. A meccs, ha másról nem is, arról emlékezetes marad, hogy ez volt a nemrég kinevezett Pintér Atilla első mérkőzése a nemzeti csapat kispadján.
2014. március 5-én tehát útnak eredtünk, név szerint: Lajos Kristóf, Lajos Bence, Mázsár Otti, és jómagam, Gula Dávid. Egyikünk sem járt még azelőtt válogatott mérkőzésen, úgyhogy örömmel éltünk a kínálkozó lehetőséggel. Az odaúton azon tanakodtunk, hogy milyen kár, hogy nincs a finneknek egy „Ibrahimovičuk”, szívesen megnéznénk egy hozzá hasonló világklasszist élőben játszani. No, de sebaj - mondtuk -, legalább a mieinknek nagyobb esélyük marad a győzelemre…
Az összecsapás este 6-kor kezdődött, de mi már két órával előtte megérkeztünk, hogy körülnézzünk kicsit az ETO Parkban, és hogy új focicsukát vegyek magamnak. A kínálat viszont elég szegényes volt, 10 perc alatt végeztünk is a „körülnézéssel”. Gyorsan elugrottunk enni az Árkádba, aztán vissza. Maradt a meccsig még egy óránk, de más teendők híján elindultunk befelé, ill. felfelé a lelátókra. Egy kis bóklászás és két biztonsági ellenőrzés után aztán elénk tárult a pályán melegítő magyar és finn játékosok látványa. A jegyünk a legmagasabban elhelyezkedő P szektorba szólt, tehát messze voltunk a játékosoktól, de szép rálátásunk volt az egész stadionra. Lassacskán, apránként megteltek a lelátók, miközben a viharosan fújó szél ostromolt minket, de élveztük, ahogy egyre hangosabban szólaltak meg a magyarokat éltető rigmusok, míg végre aztán a kezdőcsapatok is a pályára vonultak.
A meccset gyászszünet előzte meg a minap elhunyt Fekete László és Novák Dezső emlékére. Angliában már évek óta hagyomány, és úgy tűnik, hozzánk is elért, hogy a mérkőzés előtt egy perces néma csönd helyett egy perces vastapssal emlékeznek meg a hozzájuk hasonló sportnagyságokról. Szóval a megemlékezés után az osztrák bíró útnak eresztette a Brazucát (a brazíliai vb hivatalos labdája), mi előkaptuk a szotyikat, a magyar játékosok meg negyed óra erejéig a jobbik formájukat. A 13. percben talpra ugrott 12 000 drukker: Rudolf szó szerint lekezelte Dzsudzsák labdáját, és a balalsóba tüzelt.
A gólunk utáni hangorkánt kis túlzással Mocson is hallani lehetett, de a magyar szurkolóhadnak sajnos ez volt az egyetlen örömteli pillanata az egész meccsen. Az első negyedóra után leült a meccs, helyzet is alig volt, a drukkerek viszont nem csillapodtak: a lelátó nyugati része ordibálta, hogy „hajrá”, a keleti szektor meg, hogy „magyarok!”. A keménymag pedig „Mindenki Bukarestbe!” csatakiáltással invitált minket az októberi romániai EB-selejtezőre. Mi, szurkolók legalább elvoltunk, ha már a játékosok a pályán annyira nem is: azt hiszem, sokat elárul a meccsről, hogy Bogdán már a 40. percben sárgát kapott időhúzásért…
A félidei fagyoskodás után a második játékrészben aztán lassacskán elkezdődött a füttykoncert is. A fölöttünk ülő csávó olyan hangosan fütyült, mint egy hajókürt, alig lehetett kibírni. Egy-két szép megmozdulás azért akadt magyar részről is, melyek után összenéztünk, és elismerően bólintva megjegyeztük: „mintha magunkat látnánk”.
A finnek a 84. percben fordítottak, tehát a hosszabbítással együtt is volt még minimum 9-10 perc, de a szurkolók nagy része közvetlenül a második finn gól után hazaindult. Akik maradtak, azok is csak azért, hogy a meccs végén kifütyülhessék Pintér Attilát és ötlettelen játékot bemutató válogatottját. Kedvem lett volna nekem is csatlakozni a füttykoncerthez, de egyrészt nem tudok, másrészt meg – ahogy a kapitány kérte tőlünk a meccs utáni sajtótájékoztatón – ne csak a negatívumokat vegyük észre, így hát álljék itt egy pozitívum:
Még mondja azt Pintér, hogy negatívak vagyunk! A felnőtt válogatott gólaránya viszont az.
A meccs után még vagy 20 percet álltunk a parkolóban, mire sikerült kikeveredni onnan. Lett az volna 40 perc is, de szerencsére Otti elég szemtelen volt ahhoz, hogy külső sávon kielőzzön vagy 20 autót meg két buszt. Gyors kaja a mekiben, aztán indulás hazafelé.
A meccs talán a felejthető kategóriába tartozik, de mi remek élményekkel gazdagodtunk.
Gula Dávid
Regionálna rozvojová agentúra Komárno
