Reformovaná cirkev

SK

Reformovaná cirkev v Moči

Náš farár Dobai Sándor hovorí o každodennom živote veriacich.

Moča sa nachádza na ľavom brehu Dunaja, približne 25 kilometrov od Štúrova aj Komárna. Podľa údajov zo sčítania obyvateľov v roku 2001 tu žije viac ako 1200 ľudí. Dve tretiny obyvateľov sú reformovaného vierovyznania a v členskom zozname cirkevného zboru je zapísaných približne 500 osôb.

Farský kostol s kapacitou 500 miest patrí medzi najväčšie reformované kostoly na Slovensku. Postavený bol v priebehu štyroch rokov a dokončený v roku 1860. Počas druhej svetovej vojny ustupujúca nemecká armáda zničila jeho vežu, orgán aj približne tretinu budovy. Obnova bola ukončená v roku 1960, pri príležitosti 100. výročia výstavby kostola. Nový organ si cirkevný zbor zakúpil v roku 2005. Na čele cirkevného zboru stojí od roku 1993 farár Dobai Sándor.

Najdôležitejším podujatím v zbore sú nedeľné bohoslužby, po ktorých nasleduje nedeľná škola pre deti od predškolského veku až po šiesty ročník. Trikrát týždenne sa konajú biblické hodiny: v stredu večer pre dospelých, vo štvrtok spojené so skúškou spevokolu a v piatok pre mládež.

Účasť na jednotlivých stretnutiach je veľmi rozdielna. Na nedeľných bohoslužbách sa zúčastňuje 40 až 80 veriacich, pričom kostol sa zvyčajne nenaplní ani pri sviatkoch, hoci vtedy prichádza viac ľudí.

Potešiteľné však je, že nedeľná škola sa po kratšom útlme opäť rozvíja pod vedením teologičky Egyeg Kamilla a zúčastňuje sa jej aj 20 detí. Mladšie deti obľubujú najmä aktivity s flanelovými obrázkami a spev s klavírnym sprievodom. Na konci školského roka sa pre ne organizuje výlet po Slovensku.

Biblické hodiny navštevujú najmä staršie ženy, zvyčajne len 6–8 účastníkov. Muži postupne prestali chodiť aj do spevokolu, takže skúšky sa spojili s biblickými stretnutiami. Spevokol sa zmenšil približne na desať členov, rovnako ako mládežnícke stretnutia.

Farár uvádza, že hlavnou príčinou nižšej účasti je zrýchlený životný štýl ľudí. Po práci už väčšina hľadá oddych a nie je otvorená ďalším aktivitám, čo sa týka nielen cirkevných, ale aj kultúrnych podujatí. Napriek tomu považuje biblické hodiny za dôležité, pretože práve v komunite sa ľudia môžu duchovne rozvíjať.

Nedeľných bohoslužieb sa zúčastňujú aj konfirmandi a mládež, často 10–12 mladých ľudí. Najväčšiu časť účastníkov tvoria starší veriaci, zatiaľ čo ľudia vo veku 30–40 rokov sú zastúpení najmenej. Farár vidí možnosť zlepšenia najmä v pravidelných rodinných návštevách.

V lete cirkev organizuje denný detský tábor, ktorého sa zúčastňuje aj viac ako 50 detí. Starší žiaci (deviataci) sa už zapájajú do organizácie aktivít a mládež, ako aj členovia zboru, pomáhajú pri službe.

Demografický vývoj ukazuje mierny pokles počtu členov zboru, čo súvisí s nízkou pôrodnosťou a prirodzeným úbytkom obyvateľstva. Napriek tomu farár verí, že aktívna mládež bude v budúcnosti základom pre ďalší rozvoj cirkevného života.

V roku 2010 prešiel kostol rekonštrukciou, no vzhľadom na jeho veľkosť je stále potrebná ďalšia údržba. Do budúcnosti sa plánuje aj rekonštrukcia farskej budovy na komunitné účely. Cirkevný zbor sa výrazne podieľal na obnove kostola aj finančne.

Farár Dobai Sándor si želá, aby sa existujúce skupiny rozšírili, vznikali nové a aby sa veľký kostol postupne napĺňal veriacimi, ktorí túžia po Božom slove.

HU

A dunamocsi református gyülekezet

Lelkipásztorunk, Dobai Sándor beszél a hívők mindennapjairól.

Dunamocs a Duna bal partján, Párkánytól és Komáromtól is huszonöt kilométerre fekszik. A 2001-es népszámlálás adatai szerint több mint 1200-an laknak a településen. A lakosság kétharmada református, az egyházközség választói névjegyzékében ötszáz személy szerepel. A gyülekezet ötszáz férőhelyes temploma egyike a legnagyobb református templomoknak Szlovákiában, 1860-ra négy év alatt készült el. A második világháborúban a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta a tornyát, tönkrement az orgona és az épület harmada is. Az újjáépítés 1960-ra, a templom építésének 100. évfordulójára fejeződött be. Új orgonát 2005-ben vásárolt a gyülekezet. Az egyházközség élén 1993-tól Dobai Sándor lelkipásztor áll.

A gyülekezetben a legfontosabb alkalom a vasárnapi istentisztelet, ezt követi a vasárnapi iskola, amelyet óvodás korúaktól egészen hatodik osztályosokig látogatnak. Hetente három alkalommal tartanak bibliaórát: szerda este a felnőttek számára, csütörtökön az énekkar próbájával egybekötött alkalom van, pénteken pedig a fiatalok találkoznak az ige körül. Nagyon változó az egyes alkalmak látogatottsága – mondja a lelkipásztor. A vasárnapi istentiszteleteken 40–80 közötti a létszám, de a felső határt ritkán érik el. Sátoros ünnepeken viszont jóval többen eljárnak, bár az ötszáz férőhelyes templom akkor sem telik meg.

Az viszont jóleső érzéssel tölti el Dobai Sándort, hogy egy kis hullámvölgy után Egyeg Kamilla teológus vezetésével most ismét szépen működik a vasárnapi iskola, ahol akár húsz gyermek is megfordul egy-egy alkalommal. A kisebbek szívesen jönnek a foglalkozásra, mert szeretnek flanelozni és zongorakísérettel énekelni. Minden iskolaév végén egy kis kirándulást is szerveznek a számukra, melynek keretében felkeresik Szlovákia nevezetességeit.

A lelkipásztor elmondta, hogy a bibliaórákat náluk is csak az idősebb asszonyok látogatják, legfeljebb hat-nyolc az érdeklődők száma. A férfiak fokozatosan elmaradoztak az énekkarból is, így a korábban nagy népszerűségnek örvendő próbák átalakultak énekkari próbákkal egybekötött bibliaórákká. Az éneklők létszáma a felére (tíz főre) csökkent, és ugyanennyien vannak az ifjúsági alkalmon is. A kórus megalakulásának tizenötödik évfordulójára minden egykori és jelenlegi tagjukat meghívták, így közel harmincan voltak ott az ünnepségen.

A lelkipásztor arra a kérdésre, hogy szerinte miért járnak olyan kevesen a bibliaórákra, azt a választ adta, hogy a legfőbb akadálynak a felgyorsult, rohanó életformát látja. Az emberek nagy része, ha hazaér a munkából, már csak kikapcsolódásra vágyik, nem megszólítható; s ez nemcsak az egyházi, hanem a kulturális alkalmakra is vonatkozik. Holott mindenkinek javára válna a bibliaóra, ugyanis főleg közösségben lehet épülni: a hallgatott igén keresztül vagy a Teremtőnkhöz föltett kérdések és imádság által – mondja ki az igazságot a lelkész. Reménységre ad okot az – teszi hozzá Dobai Sándor –, hogy az istentiszteleteken a konfirmandusok és az ifjúság is képviselteti magát; utóbbiak közül sokszor 10–12 fiatal is eljön. A vasárnapi igehirdetéseken részt vevők több mint a felét az idősebbek teszik ki, legkevesebben a 30-as és 40-es korosztályból vannak. Az istentiszteletek hallgatósága növekedésének lehetőségét a családlátogatások gyakorlásában látja a lelkipásztor. Bár elmondása szerint az utóbbi egy-két évben elfoglaltsága miatt kevésbé tudott eleget tenni ennek a kötelességének, a gyülekezet tagjai mindig örömmel veszik, amikor ajtót nyit rájuk. Ilyenkor elhangzik a hívogatás is az istentiszteletre, de mint mondja, igyekszik ezt úgy megfogalmazni, hogy az ne bántó, hanem simogató legyen. A lelkipásztor szerint, ha nem is jelentős, de kis eredményük mégis van ezeknek a látogatásoknak. Tapasztalata szerint elsősorban ilyenkor hagyják magukat a hívek a legjobban megszólítani, ám különféle alkalmakat is szerveznek, ahol éppen azokat szeretnék elérni, akik kevésbé vagy egyáltalán nem járnak templomba. A családokat például úgy próbálják bevonni a gyülekezeti életbe, hogy a gyermekek egy-egy ünnep alkalmával verssel, énekkel, egy kis jelenettel kapcsolódnak be az istentisztelet menetébe.

Nyaranta napközis tábort szerveznek a gyermekek számára (a hittanosok nagy része jelen is van), a legutóbb ötvenhárman voltak. A kilencedikeseket már megpróbálják bevonni az egyes foglalkozások vezetésébe. A lelkipásztor nem titkolja, hogy ilyenkor az ifjúság a legnagyobb támasza: utóbb tizenkilencen vették ki a részüket a különféle szolgálatokból. De nemcsak őket lehet megszólítani, hanem a gyülekezeti tagokat, szülőket, nagyszülőket is.

A statisztikai adatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a gyülekezet évről évre fogyatkozik (ha csak minimális mértékben is). Ennek hátterében a lelkipásztor szerint az áll, hogy kevesebb gyermek születik, mint amennyien eltávoznak az élők sorából. A gyülekezet aktív része folyamatosan átalakul, de a lelkipásztor reméli, hogy arra az ifjúságra, amely rendszeresen bekapcsolódik a gyülekezeti életbe, lehet építeni a későbbiek során is.

A dunamocsi reformátusok 2010-ben felújították a templomukat, de mivel hatalmas épületről van szó, még mindig van mit tenni körülötte. A jövőbeli tervek között szerepel a gyülekezeti ház rendbetétele, hogy majd közösségi célokra használhassák. A lelkipásztor örömmel számol be arról is, hogy a felújítási munkák során a gyülekezet nagy része összefogott, és szép összeggel járultak hozzá a hívek ahhoz, hogy a patinás templom megújuljon.

Hogy miként szeretné a jövőben a lelkipásztor a gyülekezetet látni? Dobai Sándor szerint nagyon jó lenne, ha a létező csoportok kiszélesednének, újak is alakulnának, és ha a hatalmas templomnak a padjai egyre jobban megtelnének Isten igéjére szomjas hívekkel.

Reformata, Kálvinista Szemle 2012/3